Barátság Vékony fonalak ritmikus egymásutánja. Alul, fölül, alul, fölül, sorról-sorra, oda-vissza:az egyik te vagy, a másik én. Találkozásaink szövetét a csend, a hallgatás, az odafordulás,
Gyereken innen és túl Ha megkérdeznének, mi a legnehezebb számomra az anyaságban, mostanra elég egyértelmű választ tudnék adni: a korábban megszokott kontroll hiánya. A dolgok
Az éjjelek most nem magányban áznak,villanypóznákon gyűlölet csorog. Keresztre hazudja magát a hóhér,Letépett plakáton lány mosolyog. Homokóra pereg megfagyott szívekben,Elapadt anyatej, jéghideg kezek. Süvöltő sziréna,
Hajnal van. Kint már lassan felkel a nap, a szomszédban kakas kukorékol. Arra ébredek, hogy a kisfiam mellettem fészkelődik. Még alszik, a szeme csukva, de
A kellemetlen dolgokról nem beszélünk, fiam. Fájdalmas, kínos, nehéz témák. Harag, elmulasztott pillanatok, sérelmek – jobb, ha maradnak eltemetve ott, ahol senki sem látja őket. A múltat
Az elégedettség kényes vendég, egyesek azt mondják, ritka is. Hozzám szerencsére időről-időre ellátogat. Már amikor csenget, tudom, hogy ő áll az ajtó előtt: a “Fürelis”
Elsőre egyszerűnek tűnik. Vörösesbarna gumó, bármelyik kertben megterem. Ha főzöl, mindig van otthon, talán észre sem veszed, csak ha éppen elfogy – olyankor hiányzik igazán.
Mikor megszülettél, én is újra megszülettem. Belőlem lettél, enyém vagy, és mégsem vagy az enyém. Szavak nélkül is összeköt bennünket egy láthatatlan erő. Szeretet nélkül