Barbara Fredrickson, a pozitív pszichológia egyik legnevesebb képviselője LOVE 2.0 című könyvében új definíciót alkot a szeretetről. Ennek lényege, hogy a szeretet nem egyenértékű az elkötelezettséggel, hűséggel, és nem is a karikagyűrűt jelenti az ujjunkon. A szeretetet az örömhöz, félelemhez hasonló érzelemnek tekinti, bár azt minden érzelemnél fontosabbnak tartja. Szeretetet érezhetünk bárki iránt, nem csak tartós, kizárólagos kapcsolatokban élhetjük meg, de természetesen a közeli viszonyainkban több lehetőségünk van megtapasztalni azt. „A szeretet szó szerint bármikor létrejöhet, ha két vagy több – akár idegen – ember közös – akár gyenge, akár intenzív – pozitív érzelemben osztozik.” (Fredrickson, 2014, 32. oldal). A szeretet érzelem, tehát általában inkább percekig tart, mint hetekig, hónapokig, és hatással van a testünkre, döntéseinkre, kapcsolatainkra is. Gondoljunk arra, ha pl. örülünk valaminek, sokszor hevesebben ver a szívünk, mosolygunk, úgy érezzük, tele vagyunk energiával, pozitívabb gondolataink vannak, és nyitottabbak vagyunk mások iránt is. Az intenzív öröm érzése azonban lecseng, ami nem jelenti azt, hogy boldogtalanok lennénk, csupán nem élünk folyamatos eufóriában. A szeretetre ugyanez igaz Fredrikson elmélete szerint. Még a legszorosabb szerettünk iránt sem érzünk állandóan valamiféle odaadó melegséget. Persze, szeretjük a férjünket, gyerekünket, sok mindent megteszünk értük, ragaszkodunk hozzájuk, TUDJUK, hogy szeretetkapcsolat van köztünk, de ettől még érezzük minden pillanatban a szeretet ÉRZÉSÉT.
Hogy miért fontos ez a különbségtétel? Például azért, mert arra ösztönöz minket, hogy dolgozzunk a szeretetért, ne gondoljuk azt, hogy magától működni fognak a dolgok. Számos kutatás igazolta, hogy azok a párok, akik több közös pozitív élményt élnek át, közös tevékenységeik vannak, időt szakítanak egymásra, többször élik át a szeretet érzelmét. Ezáltal testileg-lelkileg egymásra hangolódnak, közelebb kerülnek egymáshoz, és erősödik a kapcsolatuk is. Ha nehézségek vannak bármilyen kapcsolatunkban, hajlamosak vagyunk vagy a szőnyeg alá söpörni azokat, vagy várni, hogy a másik változtasson, esetleg elkezdjük analizálni a helyzetet, és próbáljuk megoldani a problémákat. Ez utóbbi persze hasznos lehet, de van egy másik, jól járható út is: szerezzük pozitív érzéseket a negatívak mellé. Ha anyagi gondok vannak egy családban, esetleg valaki megbetegszik, vagy sok a nézeteltérés, egy idő után a legtöbb interakció kellemetlen érzéseket generál. A megbeszélési kísérletek sorozata sem éppen a legélvezetesebb időtöltés, bár kétség kívül ez is fontos lehet. Mindenesetre egy szerelmi, vagy egy baráti kapcsolat is mélyrepülésbe kerülhet a sok negatív érzelem miatt, még akkor is, ha a felek tényleg törekszenek arra, hogy jobbra fordítsák a dolgokat. Ezzel szemben a pozitív érzelmek, kellemes közös élmények keresése kitörést jelenthet ebből a lefelé tartó spirálból. A pozitív pszichológia egyik nagyon fontos tudományosan igazolt eredménye, hogy 3 pozitív érzelem szükséges ahhoz, hogy 1 negatív érzelmet kioltson. Ha ennél kevesebb a pozitív érzelem, vagy több a negatív, az már legjobb esetben is csak egy „épphogy megvagyok” állapotot eredményez.
Hogyan alakul ki a szeretet?
Három szorosan egymáshoz kapcsolódó esemény során jön létre a szeretet érzése. Először fontos, hogy egy vagy több pozitív érzelemben osztozzunk egymással. Másodszor szükséges a másokkal való biokémiai és magatartási összehangolódás, amit a harmadik lépés követ: az a kölcsönös késztetés, hogy invesztáljunk egymás jóllétébe, és törődjünk egymással. Ezt a folyamatot nevezi a szerző pozitív rezonanciának, ami alatt egyfajta jótékony egymásra hangolódást ért. A pozitív rezonancia nem valamiféle ezoterikus fogalom itt, hanem ahogy a cikkben később látni is fogjuk, idegrendszeri és hormonális szinten is végbemenő változás, ami persze a tetteinkben és érzelmeinkben, gondolatainkban is megnyilvánul. A szeretet a többi pozitív érzelemhez hasonlóan nyitottabbá tesz bennünket, ám különleges hatása a személyek közti kölcsönhatásban rejlik. Az érzelmek többsége individuális jellegű, ehhez képest a szeretet, mivel csak kapcsolatokban tud létrejönni, minden más érzelemnél jobban másokhoz köt bennünket.
A szeretet feltételei
A pozitív rezonancia nem véletlenszerűen lép fel, bizonyos körülmények szükségesek ahhoz, hogy a szeretet ki tudjon alakulni. Az első előfeltétel a biztonság megélése. Ha nem érezzük magunkat biztonságban, ha félünk, szorongunk, ha körülményeink zavaróak, akkor a szeretet mikropillanatait sem tudjuk megélni.
A szeretet második előfeltétele az egyidejű és érzékszervi kapcsolat egy másik élőlénnyel. Ezek alapján a távolsági kapcsolatok, az SMS-ek, az emailek, a Facebook üzenetek akkor sem hozzák létre a szeretet érzését, ha a tartalmuk történetesen kifejezetten pozitív, sőt, romantikus. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jelentősége ezeknek a kapcsolattartási formáknak, ám önmagukban nem alkalmasak arra, hogy valódi szeretet generáljanak. Szinkronizáció, pozitív rezonancia akkor jöhet létre, ha a két személy térben és időben egy helyen vannak. A szeretet fizikai kapcsolatot igényel, ebből következően nem élünk át szeretet, amikor egyedüllétünkben azokra gondolunk, akiket szeretünk, sőt, akkor sem, ha éppen szenvedélyes szerelemes levelet írunk valakinek. Ezek fontos érzelmek, szükségesek a lelki egészségünkhöz, ám nem azonosak a szeretettel. Az érzékszervi kapcsolatok egyik legfontosabb eleme minden kétséget kizáróan a szemkontaktus. Fontos elemek még az érintés, a mosoly, a hang, a gesztusok, a testtartás is, de a legerősebb összekötő kapocs a szemkontaktus marad, melynek fontos funkciója van a másik szándékának megítélésében is, hiszen egy mosoly sok mindent jelenthet. Lehet gunyoros, önelégült, csúfondáros, de kedves és őszintén barátságos is. A mosoly a szemkontaktus értelmezése révén nyeri el valódi jelentését, megóvva bennünket az eseteges sérelmektől.
Ahogy azt már korábban említettem, a szeretet bármely kapcsolatban kialakulhat. Nem a barátaink, rokonaink számára fenntartott privilegizált értékről van szó. Ez az állítás azonban nem jelenti azt, hogy a szoros kapcsolataink ne lennének fontosabbak egy futó ismeretségnél, melyben történetesen szintén átélhetünk szeretet-mikropillanatokat. A különbség Fredrickson szerint nem minőségi, hanem mennyiségi. Minél több időt töltünk valakivel együtt, minél több a pozitív élmény, érzelem, annál nagyobb eséllyel alakul ki a szeretet érzelme közöttünk. Az így megélt szeretet pedig a pozitív rezonancia által minden alkalommal szorosabban köt bennünket össze a szűkebb, vagy tágabb környezetünk tagjaival.
A szeretet biológiája
És most lássuk, mi is zajlik a testünkben, amikor szeretetet élünk át? Barbara Fredrickson nyomán három „szereplőt” emelünk ki abból a komplex rendszerből, ami részt vesz érzelmeink kialakításában: az agy, az oxitocin és a bolygóideg feladatairól lesz szó.
A szinkronizáció agyi folyamatai
A szeretet fredricksoni definíciója hangsúlyozza az egymásra való hangolódás, a szinkronizáció jelentőségét (és itt jön majd a bizonyíték, hogy ez miért nem ezoterikus maszlag!). Egyfajta oda-vissza ható tükrözött, ezáltal erősödő pozitivitásról beszél, ami megjelenhet a hasonló testtartásban, gesztusokban, vagy akár abban is, ahogy az ember a másik gondolatainak fonalát felvéve befejezi annak mondatait. A viselkedéses szinten megnyilvánuló folyamatok hátterében tetten érhető a felek agyi működésének szinkronizációja is.
A modern képalkotó eljárásoknak köszönhetően sokat tudunk arról, hogyan működik az emberi agy. Amikor azonban a két, vagy akár több személy közötti interakció során történő változásokat szeretnénk nyomon követni, számos módszertani akadályba ütközünk. Barbara Fredrickson ismerteti Uri Hasson, a Princeton Egyetem jeles agykutatójának úttörő tanulmányát, aminek fontossága abban rejlik, hogy az általuk kifejlesztett mérési eljárás során megfigyelhető, hogyan kapcsolódik két személy agya egymáshoz egy beszélgetés során. Hasson és munkatársai hangfelvételt készítettek arról, ahogy valaki éppen egy érdekfeszítő, személyes történetet mesél, és közben funkcionális mágneses rezonancia képalkotó készülékkel (fMRI) rögzítették a személy idegrendszeri aktivitását. Ezután 10 különböző személynek fülhallgatón keresztül lejátszották ezt a történetet, és közben vizsgálták az ő agyi aktivitásukat is. Mindezek után megkérték a vizsgálati személyeket, hogy idézzék fel minél pontosabban a hallott történetet.
Hasson és munkatársai kielemezték a mesélő és a tíz különböző hallgató agyi aktivitása közti hasonlóságokat. Az időszignálok alapján aprólékosan párosították a megfelelő agyterületek mintázatát, és figyelték, hogy milyen mértékben szinkronizálódtak a személyek idegrendszerei mind idő, mind agyterület szempontjából. Az eredmények azt mutatták, hogy még egy ilyen meglehetősen mesterséges, csupán hang által közvetített „interakció” során is gyakran jelentek meg a beszélő és a hallgató agyában azonos mintázatok. A beszélő agyi aktivitása tipikusan 1-3 másodperccel megelőzte a hallgatóét, tehát utóbbi idegrendszere kis késéssel tükrözte a mesélőét. Ugyanakkor bizonyos esetekben a hallgató agya elővételezte a mesélő idegrendszeri történéseit, vagyis annyira ráhangolódott a másikra, hogy előre lejátszódtak fejében azok az agyi folyamatok, amik a mesélőben is. Ez a nagyfokú szinkronizáció azokban az esetekben volt valószínűbb és gyakoribb, amikor a kommunikáció sikeresebb volt, vagyis minél jobban fel tudta idézni később a hallgató a történetet. „Az idegrendszeri párképződés – állítja Hasson – az az eszköz, amelynek révén képesek vagyunk egymás megértésére. A kommunikáció egyetlen aktus, amelyet két elme produkál.” (Fredrickson, 2014, 65. oldal). Egy másik kutatásban Hasson és munkatársai azt is kimutatták, hogy érzelemteli pillanatokban az emberi idegrendszer különösen hajlamos szinkronizálódni. A szeretet mikropillanatai tehát ezek alapján tökéletes alapot szolgáltatnak a minél teljesebb idegrendszeri párképződés, vagyis az egymásra hangolódás legelemibb, tudatos kontrollon kívül eső formája számára. Két ember idegrendszeri aktivitásának összehangolódása más szempontból az igazi empátiás állapotot is jelenti. Tajvani tudósok egy másik képalkotó eljárás segítségével történt kutatása kimutatta, hogy ha elképzeljük egy film segítségével, hogy valamilyen fájdalmas inger ér bennünket, azok az agyterületeink kezdenek el tüzelni, amelyek a valós fájdalom során aktivizálódnának. Ami ennél is lényegesebb, hogy pontosan ugyanez történik akkor is, ha arra kérnek bennünket, hogy képzeljük el, hogy ez egy szerettünkkel történik meg. Tehát az agyi aktivitás szintjén nem lehet különbséget tenni aközött, ha magunkat képzeljük a fájdalmas helyzetbe, vagy a szeretteinket.
Az idegrendszer összehangolódása létre tud jönni idegenek és ismerősök között is, még egy olyan mesterséges helyzetben is, mint amit Hasson és munkatársai kísérletében láthattunk.
Az oxitocin és a szeretet biokémiája
Az oxitocin egy olyan különleges hormon, mely az agyban is hat. Kulcsszerepet játszik a társas kapcsolatok és a kötődés formálódásában is. Embereknél az oxitocin szintje a szexuális együttlét során mindkét nemnél megemelkedik, nők esetében pedig a szülés és szoptatás alatt nő meg az oxitocin szint. Azonban nem csak ezekben a szoros, kivételes szociális kapcsolatokban van fontos szerepe az oxitocinnak. Egy 128 zürichi férfi részvételével elvégzett vizsgálat során bizalomjátékot játszottak a személyek, valódi pénzügyi következményekkel. Véletlenszerűen befektetőkre és megbízottakra osztották a résztvevőket. A befektetőnek el kellett döntenie, hogy az összeg mekkora részét fektesse a megbízottba (teljes összeg, részösszeg, vagy semmi). Ezután a kísérletvezető megháromszorozta a felajánlott összeget, a megbízott pedig eldönthette, annak hányad részét adja vissza a befektetőnek. A befekető számára a játék kockázatos, mivel mindent elveszíthet abban az esetben, ha a megbízó nem ad vissza neki semmit. Ha azonban a megbízó önzetlenül viselkedik, mindketten megduplázhatják a pénzüket. A kísérlet során kettős vakpróba keretében az alanyok vagy oxitocint, vagy placebot kaptak orrspray formájában. Azoknak a beruházóknak a száma, akik a teljes tőkéjüket a megbízottra bízták, megduplázódott az oxitocin hatására. Más, hasonló kísérletek kimutatták, hogy pusztán az a tény, hogy a befektető az összes pénzét a másikra bízza, növeli a megbízott természetes oxitocin szintjét, és ezáltal ő maga is önzetlenebb módon viselkedik, és nagyobb részt juttat a megbízónak a nyereségből. Oxitocin hatására 44%-kal hajlamosabbá válunk személyes és bizalmas információk megosztására is, és pusztán az, hogy életünk egy fontos titkát megosztjuk valakivel, növeli a testünkben keringő oxitocin szintjét. Az oxitocin képes enyhíteni az idegenektől való félelmünket, és javítja a kapcsolatfelvételi készségeinket is. Ahogy az már egy korábban ismertetett kísérletből is kiderült, az egyik ember kedvessége, pozitív, nyitott hozzáállása növeli a másik személy természetes oxitocin szintjét. Erre a kölcsönös pozitivitásra jó példa a szülő-gyermek interakciók sora. Az, hogy milyen gyakoriak a szeretetteli érintések, a szemkontaktus, közös mosoly, nevetés, gügyögés babák és szüleik között, együttjár az oxitocinszint szinkronizálódásával is. A szülők gyermekeikre való hatása nem csak a jelenben mutatkozik meg. Patkánykísérletek tanúsága szerint legalábbis elmondható, hogy a megfelelő anyai gondoskodás növeli a kölykök amygdalájában található oxitocinreceptorok számát is, vagyis tartós, egész életreszóló hatással bír: az így felnövő patkánykölykök nyugodtabbak, bátrabbak és kíváncsibbak lesznek. A pozitív rezonancia ismétlődése révén strukturális változásokat is létrehoz az agyunkban, többek között azáltal, hogy elnyomja az amygdala veszélyérzékelő részét, így érzékenyebbek leszünk az oxitocin nyugtató hatására is.
A bolygóideg és a vagális tónus
A X. agyidegünk, vagyis a bolygóideg (latinul nervus vagus) az agyat és a testet köti össze. Fredrickson kiemeli, hogy ez az agyideg egy olyan biológiai eszköz, ami támogatja a szeretetteli kapcsolatok kialakulását. Hatásai közé tartozik például arcunk apró mimikai izmainak szabályozása, ami által könnyebben fel tudjuk venni másokkal a szemkontaktust, és arckifejezésünket is összehangolhatjuk. A középfül parányi izmait is úgy állítja be, hogy legoptimálisabb módon követhessük a beszélgetőtársunk hangját – ilyen módon is elősegíti a bolygóideg a pozitív rezonancia létrejöttének lehetőségét. A nervus vagus lelassítja szívverésünk stressz vagy a félelem okozta hirtelen kiugrásait, és folyamatosan összehangolja a lélegzetvételek és a szívverés működését a legjobb hatásfok elérésének érdekében. Belégzéskor ugyanis, mivel ekkor oxigéndús vér áramlik a testünkben, előnyös a szívritmus gyorsulása, hogy minél több értékes oxigén juthasson el a test különböző részeibe. Kilégzéskor azonban a szapora légzés nem ideális, mert pazarolja az oxigént. A bolygóideg ennek megfelelően belégzéskor kissé gyorsítja, kilégzéskor pedig lassítja a szívverést, enyhe, de egészséges aritmiát okozva. Ez a mintázat tükrözi az úgynevezett vagális tónust, mely a nervus vagus hatékonyságának és állapotának legjobb mérőszámát is jelenti egyben. A nyugalomban mért vagális tónus személyenként meglehetős stabilitást mutat az időben. A kutatások szerint a magasabb vagális tónus nagyobb rugalmassággal jár az élet számos területén. A magasabb vagális tónusú emberek jobban képesek szabályozni a testi folyamataikat, a figyelmüket, érzelmeiket és viselkedésüket is, valamint nyitottabbak a szociális kapcsolatokban, sikeresebben eligazodnak a társas interakciók bonyolult világában. Ez pedig azt jelenti, hogy sokkal többször részesülnek a szeretet mikropillanataiban is, és mindennapi életükben a magasabb vagális tónussal jellemezhető emberek gyakrabban élnek át pozitív rezonanciát is.
Bár a vagális tónus viszonylag állandó és tartós jellemzőnk, mégis módosítható. Ahogy erősíthetőek az izmaink, úgy erősíthető a vagális tónus is, megfelelő (szeretet)gyakorlatok által.
A szeretet biológiai hátterének jelentőségét így foglalja össze a szerző: „ha megtanuljuk, hogyan teremtsünk magunkban szeretetet, növelhetjük vagális tónusunkat. Magasabb vagális tónussal érzékenyebbekké és figyelmesebbekké válunk, könnyebben ráhangolódunk a környezetünkben lévő emberekre. Könnyebben hozunk létre személyes kapcsolatokat, ami viszont növeli a pozitív rezonancia esélyét. Így a vagális tónus vezérletével szeretet szül szeretetet. Hasonlóképpen az oxitocin befolyása alatt nyugodtabbak, másokra hangoltabbak, barátságosabbak és nyitottabbak leszünk. Ezáltal kapcsolatteremtő készségeink is javulnak, ami növeli a pozitív rezonancia képességét.” (Fredrickson, 2014, 80-81. oldal).
A szeretet tehát a legfontosabb érzelmünk, ami nekünk okoz kellemes érzéseket, hanem másokhoz is közelebb hoz bennünket. A szeretet nem valami absztrakt vallási fogalom, hanem egy mindennap megélhető, a testünkben is valóságos változásokat hozó folyamat, ami ráadásul kapcsolatokban jön létre.
