Gondolkoztál már azon, miért van az, hogy hiába tudjuk néhány mozdulattal és gombnyomással kimosni a szennyest (mosógép), vagy jutunk el több száz kilométer távolságra néhány óra alatt, valahogy mégsem lesz több szabadidőnk? 

Rohanunk. Egyik feladattól a másikig. Olyan, mintha az idő folyton üldözne bennünket, és nem lenne megállás. Mintha nem lennénk teljesen a magunk urai, pedig – látszólag – nem áll senki a fejünk felett fenyegetően. 

Byung-Chul Han arról ír a Kiégés társadalmában, hogy bár nem élünk a nyugati demokratikus társadalmakban diktátorok uralma alatt, mi magunk váltunk a saját hajcsárainkká. A szabadság kényszerré vált. A modern társadalomban az embert már nem elsősorban külső tiltások és fegyelmező kényszerek irányítják, hanem a teljesítmény, az “önoptimalizálás” és a folyamatos produktivitás belsővé tett elvárásai.

Han szerint a mai ember egyszerre kizsákmányoló és kizsákmányolt: saját magát hajszolja a kimerülésig, miközben szabadnak érzi magát. És hogy miért írok én erről a digitális világgal foglalkozó gyerekpszichológusként?

Mert ennek a teljesítménykényszernek az okoseszközök nagyon jó barátai. A maximalizmus nemcsak a neveltetésünkből és a sémáinkból fakad, hanem társadalmi háttere is van, a technológia pedig lehetővé teszi, hogy egyre produktívabbá váljunk.

Nem sikerült befejezni a munkát munkaidőben? Sebaj, majd a metrón válaszolok még két emailre.

Írt valaki egy üzenetet? Gyorsan válaszolok, hiszen az csak egy perc.

5 perc alatt kész a táblázat az AI segítségével, amin egyébként 2 órát dolgoztam volna? Akkor nosza, készítsünk még ötöt.

Milyen érdekes, hogy nem a pihenés, elmélyülés és kapcsolódás irányába megyünk, nem?

A gyerekekről

Hogy kapcsolódnak a gyerekek ehhez a kérdéshez? Úgy, hogy mi kevesebb teret tudunk nekik adni a kapcsolódásra. A munka befolyik a magánéletbe – okostelefon – és sokszor megszakítja a szülő-gyerek interakciót. Ezt a zavaró tényezőt hívjuk “technoferenciának”.

Nekünk kell valamit kezdenünk a saját képernyőhasználatunkkal, mielőtt bármit is várnánk a gyerekünktől. Mindezt a legnagyobb megértéssel írom, úgy, hogy fontosnak tartom leszögezni: ezt nem “te” csinálod. És nem is én, hanem részei vagyunk egy elképesztően gyors társadalmi változásnak, ami nagy erővel tol bennünket egy olyan irányba, amerre magunktól valószínűleg nem mennénk.

Valami remény talán mégis van: születnek kis közösségek, mozgalmak, amik tudatosan mennek szembe ezzel a rohanó világgal, és törekszenek arra, hogy legalább a családjukban, vagy a szűk környezetükben meg tudják egy-egy pillanatra állítani az időt.

Szokások, hagyományok, ritmus

Itt megint Hant hívom kicsit segítségül, aki arról is ír, hogy a rítusok, szokások azért fontosak, mert lehetővé teszik, hogy kommunikáció nélkül is kapcsolódjunk egymáshoz. Amikor egy család rendszeresen leül együtt enni (bármilyen kaotikus is legyen a folyamat és a kivitelezés is), kialakulnak olyan szokások, amik már szavak nélkül is összekötnek bennünket. Lehet ilyen a vasárnapi ebéd, a karácsonyi társasozás, a dolgok egy bizonyos megnyugtató menete. Talán a filozófus nem gondolt a kisgyerekes családok esti rutinjára, nem tudom, de egészen biztos, hogy ezek fontos kapcsolódási pontok az életünkben.

Az egyik leggyönyörűbb mondat is ehhez kapcsolódik:

“A rítusok azt jelentik az idő számára, amit az otthon a tér számára: lakhatóvá teszik az időt.” (Han, A rítus halála)

Az időt, ami sokszor úgy tűnik, üldöz bennünket, de legalábbis nem mindig mutatja a barátságos arcát.

Ne félj a szokásoktól! Sőt, aktívan alakítsd a szokásaitokat, családi rítusaitokat azért, hogy olyankor is legyen kapcsolat köztetek, amikor éppen nem kommunikáltok. És azért, hogy jöjjön némi nyugalom és csend, vagyis otthonosság a rohanó időbe.

Az okoseszközök “közösség nélküli kommunikációt” teremtenek és tartanak fenn, ezért fontos az otthonunkban korlátokat és szabályokat alakítani a használatukról. És emellett fenntartani a közösséget ezer más módon.

Egy kis személyes

Nagyon sokat gondolkozom azon, hogyan hat ránk a digitális világ, az hogyan befolyásolja a gyerekek fejlődését, a családok működését, a mi, saját mentális egészségünket. Szeretek összefüggésekben gondolkozni, meglátni olyan kapcsolatokat, amik talán nem triviálisak elsőre.

Ebből az igényből született az Elég jó digitális szülő kurzusom is, ami az általam összegyűjtött, szerteágazó tudást igyekszik átadni nektek nagyon gyakorlatiasan.

Nagyon sokan megkerestek személyesen, részben a digitális gyereknevelés témája kapcsán, de nincs több kapacitásom sajnos arra, hogy személyesen találkozzunk. Az előadások nagyon sokat adnak a visszajelzéseitek szerint, de ott az idő és a tér korlátozza, mit tudok elmondani.

Ebbe a kurzusba mindent beletettem, amit fontosnak tartok, és bár valóban nem olyan, mintha egy kávé mellett beszélgetnénk, talán egy élhető kompromisszum: én a legjobb tudásom szerint elmondom az otthonomban, te pedig meghallgatod a saját nappalidban, vagy kocsidban, vagy ahol éppen kényelmes.

Novemberben pedig személyesen is találkozunk, ahol élőben is lehet kérdezni!

A lényeg

• Természetes, hogy úgy érzed, mindig többet és többet kell teljesítened, még produktívabbnak kell lenned. Ehhez az okoseszközök elképesztő üzemanyagot is adnak, de: tudatosan gondold át, hogy hogyan tudsz lassítani. A produktivitás látszólagos kárára inkább kapcsolódni.
• Ne engedd, hogy ez az őrült tempó beférkőzzön a szülő-gyerek kapcsolatba! Be fog egyébként, de újra és újra ki kell ebrudalnunk onnan.
• Ne becsüld le a szokások erejét, teremts, alakíts, eleveníts fel olyan rítusokat, hagyományokat, amik kedvesek a számodra.
• Legyenek a képernyőhasználat kapcsán is szokásaitok, a kurzusomban lépésről-lépésre vezetlek abban, hogyan alakíts ki egy ilyet személyre szabva.
• Kapcsolódj! Magaddal, másokkal, a nagybetűs Másikkal, a természettel.

Fotó: Fortepan, Pohl Pálma