A közösségi médiára való regisztráció, vagyis az internetes nagykorúság korhatára 13 év. Ezt az életkort nem gyermekpszichológiai kutatások alapozták meg, és még csak nem is a józan ész, hanem egy ’98-as amerikai adatvédelmi törvény. Magyarországon az ún. digitális beleegyezés korhatára hivatalosan 16 év, ám a gyakorlatban a világszerte elfogadott 13 évet alkalmazza a legtöbb platform hazánkban is.
Káros videóajánlások kiskorúaknak
Hogy ez mennyire sok problémát vet fel, jól mutatja egy friss tudományos kutatás. Az Eltaher és munkatársai (2025) által készített tanulmány célja annak feltárása volt, hogy a nagy videóplatformok – YouTube, TikTok és Instagram Reels – algoritmusai milyen gyorsan és milyen gyakran ajánlanak káros tartalmakat kiskorú és felnőtt felhasználóknak, illetve, hogy a fiók életkora befolyásolja-e az ajánlott tartalom típusát és mennyiségét.
A kutatók kísérleti fiókokat hoztak létre, amelyek egy részét 13 éves, más részét 18 éves felhasználóként állították be. A fiókokon előre meghatározott módon kerestek és fogyasztottak különféle témájú tartalmakat, majd rögzítették, hogy az algoritmus milyen videókat ajánl fel a felhasználónak. A káros tartalmat a szerzők úgy definiálták, mint minden olyan videót, amely a platformok hivatalos közösségi irányelvei alapján tiltott vagy korhatáros, illetve amely külső szakértői források (pl. Common Sense Media, PEGI, Ofcom) szerint potenciálisan ártalmas lehet kiskorúak számára. Ebbe a kategóriába tartozott például a szexuálisan explicit vagy erősen szexuális jellegű tartalom, az erőszakos jelenetek, az önsértésre vagy étkezési zavarokra ösztönző videók, a kábítószer- és alkoholfogyasztás bemutatása, valamint a gyűlöletbeszédet, szélsőséges vagy diszkriminatív üzeneteket közvetítő tartalmak.
Az eredmények azt mutatták, hogy a káros tartalom a 13 évesnek beállított fiókok esetében jóval gyorsabban jelent meg, mint a felnőtt fiókoknál. YouTube-on például átlagosan 3 perc 6 másodperc után jelent meg az első káros videó, míg TikTokon és Instagramon lassabban indult, de később nagy mennyiségben érkeztek az ilyen jellegű ajánlások. A kutatás egyértelműen jelezte, hogy a platformok algoritmusai hajlamosak az erősítésre: egyetlen káros tartalom megtekintése után a rendszer több hasonló videót ajánlott fel.
A szerzők következtetése szerint a jelenlegi korhatár-beállítások és tartalomszűrő rendszerek nem nyújtanak megfelelő védelmet a kiskorú felhasználóknak, mivel a kiskorúként regisztrált fiókok nemcsak gyorsabban, hanem gyakrabban is találkoznak káros tartalmakkal a felnőttekhez képest.
A legkisebbek és az Elsagate tartalmak
Mi a helyzet a legkisebbekkel, és az ártatlan gyerektartalmakkal? Egyáltalán nem mellékes a kérdés, hiszen a kicsik nagyrésze egyedül is használja a szülők, vagy a saját (!) okoseszközét, és maga választja ki a népszerű videómegosztó oldalakon, mit néz.
A Papadamou és munkatársai (2020) tanulmány a YouTube kisgyermekeknek szánt (toddler-oriented) tartalmait vizsgálta abból a szempontból, hogy milyen arányban fordulnak elő köztük nem megfelelő videók, és hogyan juthatnak el ezekhez a gyerekek a platform ajánlórendszerén keresztül. A kutatók gyermekeknek szánt csatornákról gyűjtöttek meséket, mondókákat, rajzfilmeket, oktatóanyagokat és játékkibontó videókat, majd manuálisan címkézték őket megfelelő vagy nem megfelelő kategóriába. Az utóbbi kategóriába tartoztak a szexuális utalásokat, erőszakos jeleneteket, nyugtalanító képeket, illetve az ún. „Elsagate” jellegű, gyerekeknek vizuálisan vonzó, de tartalmukban zavaró vagy káros elemeket tartalmazó videók.
Bevallom, én nem tudtam, mi ez az Elsagate dolog, úgyhogy utánanéztem. Az Elsagate egy 2017 körül felkapott internetes botrány és kifejezés, amely arra utal, hogy a YouTube-on (különösen a YouTube Kids platformon) tömegesen jelentek meg gyerekeknek szántnak tűnő, de valójában zavaró, erőszakos vagy szexuálisan félreérthető tartalmú videók.
A név az „Elsa” (a Jégvarázs meséből) és a „-gate” (botrányokra utaló utótag) összevonásából származik, mert sok ilyen videóban ismert gyerekmesék szereplői — például Elsa, Pókember vagy Miki egér — vettek részt bizarr, sokszor erőszakos vagy fétisszerű jelenetekben.
Hát ez. Kedves, nem?
Visszatérve az eredményekre, a vizsgálatban szereplő kisgyermekeknek szánt videók 3,5%-a volt nem megfelelő, és az algoritmusok révén ezek viszonylag gyorsan elérhetővé váltak: az esetek mintegy 5%-ában már 10 kattintáson belül eljutottak a felhasználók ilyen tartalmakhoz még akkor is, ha biztonságos, ártalmatlan videóból indultak.
Ez akkor most sok vagy kevés? 3,5% egyáltalán nem tűnik ijesztő mértékűnek. De: a gyerekek nagyon sok időt töltenek képernyő előtt (tudom, ti itt kivételek vagytok, de az átlagos óvodás napi 2-4 órát is néz mesét, stb.). Ez alatt az idő alatt rengeteg videót átpörget, ha egyedül használja a készüléket, és már egy ilyen videó megnézése is rossz érzéseket kelthet a gyerekben, sőt, akár traumatizálhatja is.
Mi lehet a megoldás?
A folyamatosan pöccintésre elérhető tartalmak sokkal addiktívabbak és hamarabb alakítanak ki függőséget, mintha úgy néz mesét, hogy te irányítasz és van eleje és vége! Ez persze a kicsikre igaz leginkább, az ő esetükben 3 egyszerű javaslatom van:
- Ne legyen saját eszköze a gyereknek ebben az életkorban!
- Ne használhassa egyedül, felügyelet nélkül az eszközöket!
- Ha mesét is néz, inkább töltsétek le, csináljatok saját lejátszási listát!
A nagyobbak esetében már sokkal összetettebb a kérdés, és a megoldások is több munkát igényelnek. Ebben az esetben is hasznos ajánlásnak tartom, hogy 14 éves kor előtt ne legyen saját okoseszköze a gyerkünknek, és 16 éves koráig ne regisztrálhasson a közösségi médiafelületekre! Igen, tudom, hogy ezt őrült nehéz megvalósítani, de higyjétek el, lehetséges, és egyre több szülőnek sikerül. Emellett fontos, hogy megtörténjenek azok a beszélgetések a gyerekünkkel, amik érintik a digitális világ legfőbb kihívásait. Íme egy rövid lista azokról a témákról, amiket szerintem mindenképpen körbe kell akár többször is járni a gyerekünkkel, mielőtt internetet használ majd:
- online zaklatás
- szexting
- adatvédelem (kivel, mikor, mit osztok meg)
- pornográfia
- ijesztő tartalmak a neten
- testkép, filterek hatása
- mesterséges intelligencia
- álhírek, adathalászat
- függőség, túlzott használat
Ha nem tudod, hogyan fogj bele, a 6-12 éves korú gyerekeknek ajánlom a Pisztrángok, szevasztok! című gyerekkönyvemet, ami történeteken keresztül ad sorvezetőt ezekhez a témákhoz (az AI nincs benne sajnos). Ezen kívül készül ezzel kapcsolatban egy bármikor, bárhonnan elérhető szülőknek és érdeklődőknek szóló videókurzusom a digitális nevelés témájában. Ha nem szeretnél róla lemaradni, a hírlevelemre feliratkozva egészen biztosan értesülsz a részletekről. Itt bővebben is kitérek arra, hogyan tudjátok a gyakorlatba is átültetni ezeket az elveket, de a lényeg ez:
Ne bízzátok az algoritmusokra a gyerekek tartalomfogyasztását!
Források:
Eltaher, A., Zahedi, N., Naaman, M., & Fiesler, C. (2025). Kids in the algorithmic loop: Measuring the impact of age on harmful video recommendations. arXiv. https://doi.org/10.48550/arXiv.2505.11160
Papadamou, K., Papasavva, A., Zannettou, S., Blackburn, J., Kourtellis, N., Leontiadis, I., Stringhini, G., & Sirivianos, M. (2020). Disturbed YouTube for Kids: Characterizing and detecting inappropriate videos targeting young children. Proceedings of the International AAAI Conference on Web and Social Media, 14(1), 522–533. https://doi.org/10.1609/icwsm.v14i1.7320
