Gyerekként láttam egy filmet, ami nagy hatással volt rám. Nem emlékszem sok mindenre a történetből, de a lényeg belém égett. Azóta is velem van, és meghatározza a gondolodásmódomat.
A filmben egy tanár azt a feladatot adja a diákjainak, hogy tegyenek valamit, amitől jobb hely lesz a világ. Az egyik gyerek komolyan veszi a feladatot, és elindít egy láncreakciót: segít három embernek, akik “cserébe” megígérik, hogy szintén segítenek három másik emberen.
Apróságok, gesztusok, szavak, mosolyok – olyan tettek, amikre bármelyikünk képes. Sokszor lebecsüljük a saját erőnket, különösen, amikor egy óriással kéne megbírkóznunk.
“Ez a vonat már elment.”
“Nem lehet és nem is érdemes az árral szemben úszni.”
“Ez a világ rendje, minden gyerek a neten lóg.”
“Ez a generáció már csak ilyen, nem találom a gyerekemhez az utat.”
Ismerős gondolatok? Mindannyian éreztük már tehetetlennek magunkat. Olyan változó világban élünk, ami felfoghatatlan sebességgel ontja ránk az ingereket, és folyamatosan új kihívásokat támaszt elénk, szülők elé is.
Arra kérlek, hogy ne becsüld le a saját erődet. Kicsi változtatásokkal is nagy eredmények is születhetnek.
Arra kérlek, hogy ne add fel a gyereked, ne hidd el, hogy te már nem tudsz neki újat mondani vagy nem vagy rá hatással, csak azért, mert nem használod olyan “fluensen” a digitális technológiát, mint ő.
Arra kérlek, hogy ne félj attól, hogy nem a tömeggel mész, hanem gondokodsz, és felelős döntést hozol.
A digitális világ sok jót hozott, de talán még több rosszat is, különösen a gyerekek számára. Nem akarom démonizálni az internetet, de nem akarom letagadni és relativizálni sem azt a kárt, amit nagyon sok gyerek és kamasz életében okoz és okozni fog a jövőben is.
Az idegrendszerünk, a testünk, a lelki működésünk nem változik meg egy csettintésre, még ha képes is alkalmazkodni. Az alapvető szükségleteink többezer évesek, ezért is értjük meg az Iliászt és Shakespeart: emberek vagyunk, és jó lenne embernek is maradni. A testünk nem szociális konstrukció csupán, a biológia nem egy társadalmi hatásokra varázsütésszerűen változó realitás, még ha kétségtelenül hat is rá a környezet.
Itt vagyunk, lassan kétszázan. Egyszerű, hétköznapi életet élő emberek, nők, férfiak, anyák, apák, nagyszülők, pedagógusok.
Tudjátok, milyen nagy erő van abban, ha ennyi ember csak egyetlen lépést tesz egy közös cél érdekében?
Felbecsülhetetlen.
Tanítsuk meg a gyerekeinknek, mi a fontos. Hogy hogyan tudnak biztonságban mozogni a neten, és teremtsük meg ennek a kereteit mi is a családban, az iskolában, a jogi környezetben!
